szilke
szilke [e] főnév ..két, ..kéje [e] (népies)
Rendsz. cserépből való, többnyire füles, öblös, széles szájú, gömbölyded edény; főleg ebédet visznek benne a mezőn dolgozóknak. Egy, két, három embernek való szilke. Elment… málnát szedni az erdőre, már teleszedte szilkéjét. (Jókai Mór) Befőtteket kötözött… szilkébe, csuprokba. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): szilkehordó.
szilkéjű; szilkés.
