szétfolyó
szétfolyó melléknév -an, -bb
1. Olyan, ami szétfolyik (1). Az asztalon szétfolyó tinta. [A hold] szétfolyó sugári Ezüst habokká tisztán ömlenek. (Kölcsey Ferenc) A szájban szétfolyó nedvek, a pác íze…, a fűszerek, a zsírok… Ez olyan gyönyörű és nemes érzésekkel fonta össze a társaságot. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Pontosan körül nem határolt, elmosódó. Ki is tudna oly üres, határozatlan, szétfolyó, elmosódó valamihez, mint egy felhőfoszlány, határozott, tömör, állandó képet csatolni. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <irodalmi alkotás>, amelynek részei csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, szerkezet nem világos, s ezért hosszadalmasnak, terjengősnek látszik. A regény szétfolyó cselekménye. [Tompa] festése nem fárasztó, áradozása nem unalmas, ..szélessége nem szétfolyó. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben, rendsz. rosszalló) Olyan <személy>, akiben nincs határozottság, jellembeli szilárdság, aki könnyen befolyásolható, s akinek nincsenek jellegzetes vonásai. Szétfolyó alak, egyéniség, ember.
