szentesít
szentesít [e-ë] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni)
1. (1945 előtt) <Uralkodó vmely törvényt> legfelsőbb jóváhagyásával általános érvényűvé tesz. A király szentesítette, amit az országgyűlés elfogadott. (Jókai Mór) || a. (költői) <Valamely állapotot> ünnepélyesen megerősít. S mindenre, ami frigyet szentesít, Menj bátran. (Vörösmarty Mihály) Ó szentesítse ön frigyünket, | Ó adja nékem – Margitot. (Kiss József)
2. (választékos) <Vmely nyelvi formát> jóváhagyva elfogad. A közízlés a nyelvújításnak sok szavát szentesítette. || a. (költői) Elfogadhatóvá, megbocsáthatóvá tesz vmit. A gyilkos merényt Nem szentesíti hely. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
szentesítés; szentesített; szentesíthető; szentesítő; szentesíttet.
