szendergés
szendergés [e-ë-ë v. ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
A szendereg igével kifejezett állapot; könnyű alvás, félálom. Hajnali, ebéd utáni szendergés; szendergésbe → mélyed; fölébred, fölriad szendergéséből. Meglepte a szendergés. Pár nap mulva fél szendegésemből Félrevert harang zugása vert föl. (Petőfi Sándor) Az ablakból ki-kiszólt egy-egy álmos úr, akit szendergéséből riasztott fel a kutyaugatás. (Kosztolányi Dezső)
