szekatúra
szekatúra* [ë] főnév ..rát, ..rája (bizalmas)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Állandó v. gyakori, rendsz. oktalan bosszantás, zaklatás, kellemetlenkedés. Tűrhetetlen szekatúra. Szekatúráival gyötri környezetét. Nem hagyja abba szekatúráit. Meddig tűröd még ezt a szekatúrát? Udvaromban én tudok meg mindent legutoljára. Ez valóságos szekatúra! (Gyulai Pál) Egy gyermek lelkületét meghaladó odaadással állta ki a … kanonok szekatúráit. (Mikszáth Kálmán)
