1. Általában vmely anyagból párolgás v. kiválás útján a levegőbe jutó és a szaglóidegekre ható illó részecskék, ill. gáznemű anyag(ok) által keltett érzet. → Állott szag; → áporodott szag; büdös, csípős, dohos, erős, finom, fojtó, gyönge, hánytató, jó, kellemes, kellemetlen, metsző, nehéz, rossz, szúrós szag; a bor, a dohány, az ecet, az étel, a föld, a pálinka, a pecsenye, a puskapor, a virág szaga; jó, rossz szaga van; a záptojás szagára emlékeztető vegyület; → felvesz vmely szagot; megérzi vminek a szagát; megérezte a → rossz szagot; szagot fog v. kap: a) (vadászat) a vad megszimatolja a vadász közeledését; b) (argóban) vki megneszel vmit. A kályhára téve, igen jó szagot terjeszt az almahaj. (Tömörkény István) Rózsaszínű karbollal volt bekenve minden sarok, annak szúrós, kellemetlen szaga volt. (Móricz Zsigmond) || a. (jelző nélkül) Kül. rossz, kellemetlen, büdös szag; büdösség. Micsoda szag van itt? Szaga van a szájának. A húsnak már szaga van.
2. Vminek állandó, jellegzetes, többnyire nem kellemetlen kipárolgása. A kongó… előcsarnok… pinceleheletet küldött feléjük s egy szagot is, azt a régen ismert iskolaszagot. (Kosztolányi Dezső) A keserű és férfias szag mindjobban elterjedt a lakásban. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka) Vminek jellege, jellemző tulajdonsága, áruló v. ismertető jegye. Hogyan háláljam meg jóságát? – kiáltá ama bizonyos páthosszal, melyen rajta van a prédikálószék szaga. (Mikszáth Kálmán)