stimmel
stimmel* [ë] ige -t, -jen [ë]
Kerülendő szó vagy kifejezés.
1. tárgyas <Hangszert> hangol. Stimmeli a hegedűt. Rohan odább … új zongorákat stimmelni. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) A zenekar most stimmel.
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) Egyezik, egybevág, összhangban van (vmivel). Az adatok stimmelnek. A számla nem stimmel a könyveléssel. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Rendben, rendjén van vmi. Stimmel a dolog? Itt valami nem stimmel.
Igekötős igék: felstimmel; összestimmel.
stimmelés; stimmelő; stimmeltet.
