sovány
sovány melléknév és (ritka) főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <ember, állat>, akinek, amelynek a testén nincs elég hús- és zsírréteg, s így csontjai erősen kidomborodnak, kiállanak, és testsúlya kisebb az átlagosnál. Sovány férfi, gyerek, nő. Nem kövér, de nem is sovány. Nagyon sovány ez a csirke. Szóláshasonlat(ok): sovány mint az → agár; (olyan) sovány, mint a hét szűk → esztendő; sovány mint egy → gebe; (olyan) sovány, mint a →piszkafa; (olyan) sovány, mint a → seprűnyél. Egy ily keszeg, sovány fiút az izmos Bánk bán – bajúsza egy végére tűz. (Katona József) Gyármarta, szép, sovány, bús alvó, Melle horpadt, válla kiáll. (Ady Endre) Csodálkozol barátném, – miért vagyok sovány, | világok gondja rajtam, világok gondja fáj. (Radnóti Miklós) || a. A szükségesnél, átlagosnál vékonyabb húsos réteggel borított <test, testrész>. Sovány arc; sovány lábszár, nyak. Sovány is, halvány is volt az ábrázatja, Csak a két nagy szeme sötétellett rajta. (Arany János) [Parasztanyóka.] Egyformán csöndes, zajt sosem okoz, Sovány kezével lassan elmotoz. (József Attila) b. Nem hizlalt <állat>. Sovány disznó, kacsa, liba.
2. Olyan <hús>, amelyben nagyon kevés zsíros rész van, v. ilyen egyáltalán nincs benne. Csak a sovány húst szereti.
3. Kevés zsírtartalmú, lefölözött <tej>. || a. Ilyen tejből készült. Sovány gomolya, sajt, túró.
4. (átvitt értelemben) Zsiradék nélkül készült v. kellően nem zsírozott, kevés tápértékű <étel>. Sovány főzelék, leves, tészta. Az apjuk, aki komolyan, és méltósággal ette a sovány krumplilevest, beszólt a tornácról. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Nem bőséges, nem tápláló, nem laktató, szűkös, szegényes <étkezés, táplálék>. Sovány ebéd, vacsora; sovány ellátás, koszt, táplálkozás. Jó nevelést … kaptunk …, de kissé sovány ebédeket (Szigligeti Ede) Ez ugyan sovány vacsora lesz a böjtös ebédhez! (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) Kevés tápanyagot tartalmazó, trágyázatlan, terméketlen <föld, talaj>. Olyan sovány az a föld, hogy még a zab sem terem meg benne. Sovány ugarnak trágya kell, de sok. (Arany János) Azt szokták mondani a sovány földre: „nem szereti a búzát.” (Mikszáth Kálmán) || a. Sovány beton: kevés kötőanyagot tartalmazó b.
6. (átvitt értelemben) Sovány esztendő: olyan e., amelyben gyenge termést, szűkös jövedelmet hoz a föld. Termékeny esztendő és sovány esztendő … a híres, kitűnő gazda előtt kezdett … egyforma értékű lenni. (Tolnai Lajos) || a. Hét sovány esztendő: a) <a biblia szerint> hét egymás után következő, eső nélküli, rossz termést hozó esztendő; b) hosszan tartó sanyarú életkörülmények. || b. (átvitt értelemben) Az öreg dádé … a hét sovány esztendőnél nyomorultabb szürke gebén cammogott. (Kemény Zsigmond)
7. Csenevész növésű, kevés tápanyagot tartalmazó <növény>. Hat lovuk ott legelészett a sovány gyepen, amiről csak nemrég olvadt le a hó. (Jókai Mór) Ott mászkáltak a kecskék a sziklapart oldalain, hogy a borbolya, kecskerágó, somfa, iharfa és bodzabokrok sovány vesszőit legeljék. (Eötvös Károly) A gyepre éppen langy sötétség szállott | mint bársony permeteg | és lábom alatt álmatlan forogtak … | a sovány levelek. (József Attila)
8. (átvitt értelemben) Nagyon szűkön elég, szűkös <kereset, jövedelem>. Sovány fizetés, kenyér, nyugdíj. Kövér koldusnak Soványan jár az alamizsna. (Petőfi Sándor) Szépírást tanított… Biz ez sovány kenyér volt. (Jókai Mór) || a. (ritka) Sovány készlet: a szükségesnél kisebb (áru-, anyag-) mennyiség, készlet.
9. (átvitt értelemben, költői) Hosszú, vékony. Minden kapuzugban lát valami rémet; Ha! most jőnek az ajtó csikordul … Nem, csak a szél lógáz egy sovány kútgémet. (Arany János) Bűvölten áll az utca. Egy sovány | Akác részegen szítta be a drága. | Napfényt… (Tóth Árpád) És a szőllő. Közbül szilva. | A tőkéken nyirkos szalma. | Sorakozó sovány karók. (József Attila)
10. (átvitt értelemben) Olyan <zsák- v. tárcaféle>, amelyben befogadó képességéhez képest kevés a tartalom; nem (ki)tömött, lapos. Sovány hátizsák, pénztárca; sovány az erszénye: kevés a pénze, szűkösen él. || a. (költői) Meg nem fogható, puszta, üres. Karjaim kinyúlnak, De csak sovány homályba húllnak. (Csokonai Vitéz Mihály)
11. (átvitt értelemben) Csekély értékű. Sovány elégtétel, vigasz. Legyünk alázatosak, barátom, ennek a sovány erkölcsnek is vegyük hasznát. (Vas Gereben)
12. (átvitt értelemben, tájszó) Esőt nem hozó, száraz, szárító <szél>. Sovány bőjti szelek fújnak. Kiégett ablakaimon szórja most is a sovány szél magam és szomszédaim pernyéjét. (Csokonai Vitéz Mihály)
13. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Minden külső pompa, dísz nélkül való, szegényesen egyszerű. Sovány, szegényes temetés volt, senki se sírt, csak a szegény Ancsura. (Mikszáth Kálmán)
14. (átvitt értelemben) Részletekben, tartalomban szegényes; nem nagy értékű <adat, mondanivaló, alkotás>. Sovány levél, mese; sovány érvelés. Ily sovány regényem váza, S mily prózai, szokott beszéd… (Gyulai Pál) A komédia anyaga sovány. (Ambrus Zoltán) Az életrajz: néhány sovány adat, rengeteg frázissal feleresztve. (Babits Mihály)
II. főnév -t, -ok, -a (csak egyes számban, rendsz. 3. sz. birtokos személyraggal) A húsnak nem zsíros része. A húsnak csak a soványát szereti.
Szóösszetétel(ek): soványtejes; soványtúrós.
soványas; soványkodik; soványul.
