sarkantyúz
sarkantyúz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. <Lovát> oldalán sarkantyúval döfködi, hogy gyorsabb haladásra ösztökélje; sarkall (2). Az üldözött … tajtékzó lovát vérig sarkantyúzza. (Jókai Mór) Sarkantyúzza lovát és tovább ügetnek … (Gyulai Pál)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Sarkall (3), hajt, ösztökél. Hozzáfogott a gazdálkodáshoz, mert a nyomasztó adósságok sarkantyúzták. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: megsarkantyúz.
sarkantyúzás; sarkantyúzó; sarkantyúzott.
