rézangyal
rézangyal [z-a] főnév -a (népies)
<Csak az alábbi állandósult szókapcsolatokban, felkiáltó mondatokban, rendsz. enyhe, tréfás káromkodás, szitok hangulatát keltve, indulatszó-szerűen, rövid felkiáltásként is:> A rézangyalát (neki)! Azt a fűzfán fütyülő (jégen kopogó) rézangyalát! (ritka) Aki rézangyala van! E szókapcsolatok kifejező értéke
1. <Bosszúság, (hirtelen) harag kifejezésére.> A másik fél már elfoglalta a jobbik asztalt. „Azt a fűzfánfütyülő rézangyalát!” – mordul fel a csapatvezér. (Jókai Mór) Ha elhallgattak [a zenével], nyomban felébredt az a nyugtalan lélek. Fújjátok, a rézangyalát! … – kiáltotta vadul. (Krúdy Gyula)
2. <Megütközés, kellemetlen meglepetés kifejezésére.> Tyhű! Aki rézangyala van! – tört ki a kellemetlen meglepetés Héderváry úrból. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka) <Lehangoltság, elkeseredés kifejezésére.> Nem vagyok vidám ember … csak multak árnya … szóval egy nyomorult, azt a fűzfán fütyülő rézangyalát a csillagmiriádnak! (Ambrus Zoltán)
4. <Tréfás biztatásként, felszólítással kapcs.> Jertek, barátim, van egy-két forintom, Hágjunk nyakára, a rézangyalát! (Petőfi Sándor) Igyál szívem, a rézangyalát! (Móricz Zsigmond)
