részel
részel [e] ige -t, -jen [ë] (népies)
1. tárgyas (elavulóban) Részel vmit: részibe termelt terményt, fát oszt, részekre mér szét. Most részelik a kukoricát. || a. (tárgy nélkül) (elavulóban) A szérűn részelnek.
2. tárgyatlan Részel vmiből: részt kap vmiből, részesül vmiben. Mennyit részelt az örökségből? || a. tárgyatlan (elavulóban) <Terményből> a munkájáért járó részt megkapja.
részelés; részelhető; részelt.
