politúr
politúr főnév -t, -ok, -ja (asztalosipar)
Szeszben oldott sellak, amelyet a feldolgozott fa felületének megvédésére, fényesebbé tételére, színének és rajzának kiemelésére használnak. Politúrral dörzsöli be az asztal lapját. || a. A bútornak v. más bútoripari terméknek ezzel az anyaggal bevont fényes felülete. Gyönyörű politúrja van. Megsérült a politúrja.
Szóösszetétel(ek): politúrlabda.
