perorál
perorál [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jon (régies, irodalmi nyelvben)
Beszédet mond; beszél, szónokol. Meg [= el]határoztam magam, hogy a lélek halhatatlanságáról peroráljak. (Csokonai Vitéz Mihály) Alauda uram volt a küldöttség szónoka. Deákul perorált. (Jókai Mór) || a. (régies, rosszalló) Terjengősen, hosszadalmasan beszél, szónokol; papol. || b. (régies, irodalmi nyelvben) Vmi mellett v. ellen szót emel. Hazudni rút. Ez ellen a morál, | A társas illem egykint perorál. (Arany János)
perorálás; peroráló.
