paskol
paskol ige -t, -jon (hangutánzó)
1. tárgyas (tárgy nélkül is) Pacskol. A húst, a vizet paskolja. Nevetve paskolta a gyereket. Kedveskedőn paskolta tenyerével … a gróf állát. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) Többször (erősen) üt, csapdos, verdes vkit, vmit. A szőlősgazda is, az egyszeri … Látván, hogy szőlejét a jég veri, Dorongot ő is hirtelen kapott fel, Paskolni kezdé, hullván könnyei. (Arany János) Egy izzó vasat kezdett paskolni. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (régies) Vmihez paskol: vminek v. vmihez erősen nekicsap v. odavág vkit, vmit. Jobb lenne a gyermekeket a kősziklához paskolni, a szűzeket, asszonyokat megöldösni, … ha úgysem segít az isten. (Jókai Mór) Nem szeretnék annak a könyvnek lenni, mert azt bizonyosan a földhöz paskolja. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas <Hullám, hullámzó víz, eső> tompa zajjal csapkod, verdes vmit; nekicsapódik vminek. Sűrű eső, zápor paskolja az ablakot, a falakat, a tetőt. Szelid hullámok paskolják a partot. [Az ősember] szőrtelen, vézna testét viharok paskolják, forró szelek aszalják. (Karinthy Frigyes) || a. tárgyatlan (ritka) <Jégeső, eső> tompa zajjal nekiütődik vminek. Ormótlan jégdarabok kezdtek sűrűn paskolni az égből. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elpaskol; lepaskol; megpaskol; összepaskol.
paskolás; paskoló; paskolt.
