összehorpad
összehorpad tárgyatlan ige
<Rugalmas v. merev, szilárd, rendsz. üreges test külső nyomásra, ütésre> nagymértékben homorúvá görbül és úgy marad; formátlanná válva bemélyed, összenyomódik. A bádoglemez, a doboz, a kemény kalap összehorpadt. Júlia … dühösen csapott az asztalra tett skatulyára, hogy az menten összehorpadt. (Jókai Mór)
összehorpadás; összehorpadt.
