misztikus
misztikus melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (irodalmi nyelvben) Az emberi elme számára megmagyarázhatatlannak látszó; titokzatos, rejtélyes. Misztikus erők. [Euripidész] elmés pszichológiával szétboncolja Helenában mindazt, amit benne az eposz isteninek, a korábbi tragédia misztikusnak, végzetesnek tartott. (Péterfy Jenő) || a. (ritka, választékos, gúnyos) Érthetetlen, homályos. Micsoda misztikus dolgokat fecsegsz össze.
2. (filozófia, vallásügy) A misztikán alapuló <világszemlélet>, ill. ilyen világszemléletet valló <személy>. Misztikus filozófia. [Dantéval] belülről végigéljük e régi kor összes szellemi árnyalatait… – az atheista epikureustól kezdve a misztikus franciskánusig. (Babits Mihály) || a. (vallásügy) A misztikával kapcsolatos. Misztikus jelenései vannak; misztikus költészet. A cár… semmi zenét nem tűrt már, egyedül a hárfát és a misztikus egyházi éneket. (Jókai Mór) || b. (filozófia, vallásügy) A misztika vallásosságát gyakorló, ill. a miszticizmus filozófiáját valló <személy>. Misztikus filozófus, író.
II. főnév -t, -ok, -a (vallásügy) Az, akinek a misztika körébe vágó vallási élményei vannak; a misztika híve, követője. A XIV. század híres misztikusa; a misztikusok szerint.
misztikusság.
