minden
minden [ë] névmás és főnév
I. névmás, általános, tőszámnévi (melléknévi) (Utána a főnév mint jelzett szó ma rendsz. egyes számban, régen többes számban is. A vele alkotott jelzős szerkezet mint tárgy után az ige alanyi ragozású, ha a jelzett szó személyragtalan, tárgyas ragozású, ha a jelzett szó személyragos)
1. (rendsz. a jelzett szó egyetlen jelzőjeként) <A fogalom körébe tartozó egyedek számának nem korlátozott voltát kiemelve:> kivétel nélkül valamennyi személy, állat, növény, tárgy, dolog; minden egyes. Minden ember halandó. Majdnem minden állat tudja a helyét változtatni. Minden tárgy ki van téve a föld vonzóerejének. [A téli esték.] Most minden kis kunyhó egy tündérpalota. (Petőfi Sándor) Vagyok, mint minden ember: fenség. (Ady Endre) || 11 (régies) (többes számú jelzett szóval) Minden oroszok cárja: <a régi orosz cárok címe>. Kéri az úr minden szentekre. (Fazekas Mihály) || a. (tájszó, régies) Minden egy: minden egyes személy, dolog; mindegyik, mindenik. Minden egy asszony légió; és ha egyecske maga bibéjét fájdalja [= fájlalja], már az egész nemzetségen megfordult a nyavalya. (Faludi Ferenc) Halnak, halnak… Színe, lángja a magyarnak. | Itt is egy név, Ott is egy név. | Hányat elvisz minden egy év. (Arany János)
2. (rendsz. jelzővel v. személyraggal v. mellékmondattal, ill. a mondat egész tartalmával meghatározott főnév(-i értelmű szó) jelzőjeként. <Vmely szempontból együvé tartozó személyek, dolgok közül egyet sem véve ki:> valamennyi; minden egyes; mindegyik, mindenik. Minden városi ember; minden európai város; a ház minden lakója. Minden gyermeke meghalt. Minden ízében remeg. Minden ujjára talál kérőt. Minden szavát hallottam. Minden virág elvirágzott a kertben. Ez a föld, mellyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. (Vörösmarty Mihály) Megrakott, hogy minden csontom Ropogott. (Petőfi Sándor) Minden ablak megnyílt, amerre a hintók elrobogtak. (Mikszáth Kálmán) A… hajósok, eszüket veszítve | minden terhet bedobtak már a vizbe. (Babits Mihály) || a. <Annak kifejezésére, hogy az utána következő megszorító értelmű szóval, főleg sorszámnévvel, határozatlan egyedre utaló névmással jelöltek kivétel nélkül mind értendők>. Minden második, harmadik; minden egyéb, más; minden ötödik gyerek jelest kapott. Minden más kérdést legközelebb fogunk megtárgyalni. [Az újságnak] minden második sorában előfordult ez a szó „oppozició”. (Vas Gereben)
3. <Az egymás után következő egységek (időszak, időegység v. más mértékegység közül:> mindegyik. Minden percben, órában, héten; minden hónapban; minden kilométerre áll egy cövek. Minden pohár bor után jobb kedve lett. Minden áldott nap jó tréfája volt a silbaknak egy parasztemberrel. (Mikszáth Kálmán) Nekünk forradalmas minden futó óra. (Ady Endre) || a. Minden időben: mindig (1, 1b–d, 3). || b. (irodalmi nyelvben, gyak. túlzó) Minden idők(nek) (egyik) legnagyobb költője (művésze stb.): a legnagyobb költő (művész stb.).
4. <Bizonyos egységet alkotó, egységként felfogott, főleg elvont dolog egységére, teljességére utalva:> a teljes, (az) egész; (az) összes. Minden erejét latba veti; minden hatalmat magához ragad. Minden meleg kiment a szobából. Hol van… minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? (Petőfi Sándor) || a. <Több egynemű v. összetartozó s egységbe foglalható tárgy, dolog v. több összetartozó személy összességére utalva:> (az) összes. Minden fáradozása ellenére; a világ minden kincséért se(m). Minden pereputtyával. Minden turpissága kisült. Minden holmiját összeszedte. || b. <Némely gyűjtőnév jelzőjeként:> (az) egész; az összes. Minden vagyonát ráköltötte. || c. Egynemű v. összetartozó tárgyak v. dolgok közül:> egyetlen, amely az adott esetben az összes értékével bír; összes. Minden dolga az, hogy vigyáz a gyerekre. Kezén minden ékszerül egy arany karikagyűrűt viselt. (Kosztolányi Dezső) || d. <Némely elvont főnév v. gyűjtőnév jelzőjeként, hasonló szerepben:> (az) egész… (mindössze); (az) összes; egyetlen. Minden öröme abban állt, hogy… Minden vagyona egy szekrény. Minden társaságom egy homályos lámpa. (Arany János)
5. Akármelyik (I. 1), bármely(ik). Ezt minden gyerek megmondhatja. Ezt minden üzletben megkaphatod. Minden utcasarkon látni ilyet. Minden Demosthenesnél | Szebben beszél a tett. (Petőfi Sándor) Előadják minden magyar tollpróbálgató diákos színi tréfáit, melyekben se elmésség… se semmi a világon. (Ambrus Zoltán) Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. (Ady Endre)
6. (kissé rosszalló) <Főként rosszalló értelmű szóval kapcs.> A sok hasonló közül akár egyik, akár másik; akármiféle, mindenféle; akármilyen. Nem szabad szóba állnod minden léhűtővel. Minden jelentkező azért mégsem felel meg. Balgatag ne higy minden beszédnek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
7. Bármily néven nevezendő, bármely (ismert) fajta; bármiféle, mindenféle. Minden eshetőségre; minden kritikán alul; minden külön értesítés helyett; minden tekintetben; minden rendű és rangú; minden további eljárás mellőzésével; minden változtatás nélkül. Minden eszköz jó neki. Tele van a kamrája minden jóval. Minden jót kívánok: <népies köszöntés>. Minden néven nevezendő földi nyavalyájából [kigyógyult]. (Mikszáth Kálmán) || –71 (ritka) (többes számú jelzett szóval kapcs.) Minden körülmények között. Csak a gazdag, csak a zsarnok Élt föl minden földi jókat. (Ady Endre) Óh, minden gyászok, be értelek. (Ady Endre)
8. Akármilyen nagy(fokú) v. jelentős. Minden akadályt, ellenállást legyőz; minden képzeletet felülmúl. Minden lehetőt megtesz. Minden szónál többet mond. Minden támogatást megad.
9. (nélkül névutós kapcsolatokban) Akármilyen kis fokú, mennyiségű, a legkisebb, legkevesebb. Minden aggodalom, félelem, késedelem, kíváncsiság nélkül; minden nehézség, vesződség nélkül. || a. <Hasonló kapcsolatokban, tagadó szerkezetben állító értékkel:> bizonyos (fokú)… -val, -vel. Nem minden hiúság, nehézség (stb.) nélkül: bizonyos (fokú) hiúsággal, (nehézséggel stb.).
10. (túlzó, gyak. rosszalló) <Az általánosító szerep háttérbe szorulásával:> sokféle, mindenféle. Minden divatos holmit megvesz. Minden ponyvaregényt elolvas. Minden rosszat rámond vkire. Minden vidékről összegyűlt malacbandák kóboroltak borháztól borházig. (Mikszáth Kálmán)
11. <Az általánosító szerep háttérbe szorulásával, nyomósító jelzőként.> Minden lépten-nyomon. Az omlott sziklák sima lapján minden lépten-nyomon megcsuszamlott az acélpatkó. (Eötvös Károly) || a. <A valószínűség nagy fokát jelentő kifejezésben, az állítás nyomósítására:> minden bizonnyal.
II. névmás, általános, tőszámnévi (főnévi) -t, (-ek), -e [ë, e] (ha tárgyként áll a mondatban, az ige alanyi ragozású)
1. A létező v. elképzelhető tárgyak, dolgok, események, cselekedetek együttvéve; ezeknek összessége. Mindennél jobban szeret vkit: semmit nem sz. úgy, mint vkit. Erős akarattal mindent el lehet érni. A haza minden előtt. (Kölcsey Ferenc) Meghal minden és elmúlik minden, A dics, a dal, a rang, a bér. (Ady Endre) –11 (választékos) (többes számban) Mindenek felett becsül vkit, vmit.
2. A létező v. elképzelhető v. lehetséges tárgyak, dolgok, események, cselekedetek mind, de nem egységként, hanem egyenként tekintve. Minden jó, ha a vége jó. Mindennek megvan a maga jó oldala. A meleg inkább kiterjeszt mindeneket. (Jókai Mór) [Majmuna] tündér lévén, mindenről tud. (Mikszáth Kálmán) || a. Minden lehető. Mindent megmozgat; mindent elkövet. Mindent megtettem érte.
3. (gyak. költői) A körülöttünk levő világ, tárgyak, élőlények együtt. Tavasszal minden feléled. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt. (Berzsenyi Dániel) S ha meghalunk, meghalt itt minden. (Ady Endre) || a. A beszélőnek v. a szóban forgónak szűkebb v. közvetlen fizikai és társadalmi környezete. Mindent tűvé tesz; mindennel elégedetlen. Mióta ő nincs itthon, minden megváltozott. Jártam… magas fényes paloták körül, ahol Minden, minden nagy. (Petőfi Sándor) Olyat kacagott, hogy a csipkefüggönyök mozogni kezdtek… És minden nevetett köröskörül. (Mikszáth Kálmán) || b. <Bizonyos kapcsolatokban> mindazok a tárgyak <egyenként v. csoportosan>, amelyekhez a szóban forgó személy csak hozzájut, amelyek csak a kezébe kerülnek v. amelyekkel dolga van. Mindent elveszít, eltör, elront; mindent a helyére tesz; mindennel óvatosan bánik. Mindent megnéz. A kisgyerek mindent a szájába vesz.
4. Az ismert, említett, szóban forgó v. számba jövő összetartozó dolgok együtt. Minden a körülményektől függ; marad minden a régiben; vége mindennek; minden megy a maga útján; mindennek eljön az ideje; mindent elmondott, megbánt, megmagyarázott; mindent mérlegelve, összevéve. Ő már mindent tud. Mindent elölről kell kezdeni. Úgyis be van avatva mindenbe. (Csiky Gergely) Fenekestől felfordult minden. (Mikszáth Kálmán)
5. A mellékmondatban meghatározott minden dolog. A tárgyas ragozással járó mind helyett. Minden, ami jó és szép. Légy csendesen, Mindenre kérlek, ami szent előtted! (Petőfi Sándor) Siessünk, | hogy elmondhassunk mindent, ami kell még. (Kosztolányi Dezső)
6. (megszorítással kapcs.) A legtöbb, de viszonylag kevés dolog. Ez minden, többet nem mondhatok. Minden, amit tehetek az, hogy…
7. Mindenben: minden tekintetben. Mindenben alkalmazkodik vkihez, követ vkit. || a. Bármely tekintetben; bármiben. Mindenben rendelkezésére áll vkinek.
8. Akármelyik, akármiféle tárgy, dolog; akármi. Minden dühbe hozza; minden megárt neki. Mily hamar zsarnokság néktek minden s összeesküvés. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A király-lyány: mese, János… S mese ellen minden káros. (Ady Endre)
9. (rosszalló) Valamennyi, mindenféle elképzelhető aljas, rossz dolog; akármiféle rossz dolog; akármi; bármi. Minden kitelik ¬ tőle; mindenre el van készülve; mindenre kapható, képes.
10. (gyak. rosszalló) (tagadó mondattal, tagadó értelmű kifejezéssel kapcs.) Bármely más dolog a tagadotton kívül; akármi, bármi. Minden, csak nem az, amire szükség van. Ez minden, csak nem tiszta. Kész mindenre inkább, semhogy engedjen. Készek mindenre inkább, hogysem le engedjék törölni ezt a festéket. (Csiky Gergely)
11. Sokféle tárgy, dolog; mindenféle tárgy, dolog. Mi minden: milyen sokféle tárgy, dolog; sok minden: nagyon sokféle tárgy, dolog; mindent magára rak: cifrán öltözik. Mennyi mindent láttam! Ilyen az ember. Hihetetlen, mi mindenre képes a hazájáért! (Mikszáth Kálmán) Édesanyámnak az már sok volt, annyi mindent főzni, amit a kedves fia követelt. (Móricz Zsigmond)
12. A felsoroltakon kívül sok más, sok egyéb tárgy, dolog. Hozott papírt, ceruzát, mindent; volt ott hús, gyümölcs, sütemény, bor s minden. Hegy, fa, ház, ember, patak És ki tudja még mi minden? Tűnedez föl szemeimben. (Petőfi Sándor) Messze földről szerzett kolibriket | gyűjtött, s bélyeget, mindent. (Szabó Lőrinc) || a. (népies) (Meg) minden: (és) a többi; stb. Fázott is, éhes is volt, meg minden. Az ura melléfeküdt, minden, de nem ért a(z) semmit.
13. (rendsz. birtokos személyraggal) (gyak. túlzó) Mindaz, ami vkinek a birtokában van. Mindenéből kiforgat vkit; mindenét elissza, elkártyázza. Mindenét elosztogatta, elvesztette. Az ember mindenét elkölti. (Jókai Mór) Mindenem elégett. Mindenem! (Gárdonyi Géza) || a. (gyak. birtokos személyraggal) Sokféle birtokolható v. szükséges tárgy. Van ott a házban minden. Mindent kap a szüleitől. [Pató Pál úr.] Bár apái nékie Mindent oly bőven hagyának, Soha sincsen semmije. (Petőfi Sándor) Azt akarta, hogy a szegénynek mindene legyen abból, ami a gazdagnak van. (Ady Endre) || b. (csak birtokos személyraggal) Vkinek egész valója, egész teste, esetleg a rajta levővel együtt. Mindenem fáj. Mindene csupa sár. Mindene rút, maga sem szép. (Vörösmarty Mihály) Mindene nevetséges volt, a teste is, a lelke is. (Kosztolányi Dezső) Fejem fáj, lábom fáj, mindenem fáj. (Móricz Zsigmond) || c. (népies) <Minden olyan testrésze, főleg szeméremteste>, amelyet ruhával szokott fedni. Minden kilátszik.
14. (rendsz. birtokos személyraggal) (ritka) Vki(k)nek a számára a legtöbbet jelentő, a legfontosabb, legkedvesebb dolog. A sport mindene.
15. (rendsz. birtokos személyraggal) Vki(k)nek a számára a legtöbbet jelentő, legfontosabb, legkedvesebb személy. Én itt semmi se vagyok, de a férje, ő minden. Mindene a gyermek volt. S hol vette gazdád ama kincseket, Mik semmiből őt mindenné teszik? (Petőfi Sándor) És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene. (Petőfi Sándor) Egy fia született. Akkor az lett a mindene. (Kosztolányi Dezső)
16. (népies, irodalmi nyelvben) A szóban forgó, a számba jövő személyek közül mindegyik; minden ember, mindenki. Udvarod átkozza minden. (Katona József) || 161 (elavult) (többes számban) Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek. (Csokonai Vitéz Mihály) [László] Vállal magasb mindeneknél. (Arany János) Bent csönd van a sátor alatt, mindenek elhallgattak. (Tömörkény István)
17. (állítmányi névszó részeként v. ritk. alanyként a lehet igével kapcsolatban) <Foglalkozását, hivatását, hivatali állását, életpályáját, rangját tekintve> akármilyen jelentős, elismerésre méltó, a többi közül kiemelkedő ember. Ez a gyerek még sok minden lehet. Mi minden lehetett volna ebből az emberből (, ha nem iszik)! Ó a költő minden lehet. (Radnóti Miklós)
18. (rosszalló) Mindennek elmond vkit: minden rosszat elmond vkiről; gyaláz, szidalmaz vkit.
III. (határozószó előtt, nyomósító szóként) (népies) Minden szüntelen, minden untalan: minduntalan, mindig, folyton, örökké. Minden untalan sürgetett.
IV. főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (költői) Mindenség. Te hoztad e nagy Minden ezer nemét | A semmiségből. (Berzsenyi Dániel) Kopernik égi útjain | Vizsgáljuk e nagy Minden titkait. (Berzsenyi Dániel)
2. (ritka, költői) Az ember számára leglényegesebb, legfontosabb dolgok összessége. Én tudom, állom, hogy ez: a Minden | S hogy minden egyéb hasztalan: | Vér és arany, vér és arany. (Ady Endre)
V. (személyragos alakban, indulatszó-szerűen) <Enyhébb káromkodásként, szidalomként.> A mindenit (neki)! Azt a mindenedet! Ejnye, ejnye, azt a betyár mindenit! Lovát félti, nem a maga életit. (népköltés) Sándor, a mindönödet, Ne vedd el az éltömet. (népköltés)
Szólás(ok): ld. háj, lap, ujj.
