miként
miként határozószó, kötőszó és főnév
I. határozószó, kérdő (választékos) Milyen módon?, hogyan? Miként segítsünk a szerencsétleneken? Egész uton – hazafelé – Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám! (Petőfi Sándor)
II. határozószó, vonatkozó (kötőszóként) (választékos) A vele bevezetett mellékmondatban megjelölt módon; amint, mint. De ím az ajtó… nyílik S jő a tanár, miként szokása. (Arany János) Ágrólszakadt árva, ki úgy nő fel, miként a vadfa… (Eötvös Károly) Vagyunk új Táncsicsok | S miként kend, remélünk. (Ady Endre) || a. (költői) <Hosszabb hasonlat bevezető szavaként:> valamint, amint, mint. Világos éj volt. A hold… | Halványan járt a megszakadt felhőkben, Miként a bús hölgy, aki férjinek Sírhalmát keresi a temetőben. (Petőfi Sándor) Miként az esthajnal csendében Zengő harangszó halkan elhal: Halkan elhalt, elzengett a dal. (Tompa Mihály) Miként a mérnök, ki a kört szeretné | megmérni, töpreng, hogy titkába lásson, | de mérő elvét hasztalan keresné: | ollyá tett engem ez uj látomásom. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
III. kötőszó (elavult) Hogy, miszerint. Úgy tele tudta rimánkodni bíró, ügyész és pörös félnek a füleit, miként azon vették észre magokat, hogy semmit sem tudtak végrehajtani. (Jókai Mór)
IV. főnév -et [ë v. e], -je [e] (ritka, választékos) Eljárási mód. Megbeszélték a dolog mikéntjét. Ismerte az eljárást. Annak hogyanját és mikéntjét. (Tömörkény István) Be kell idegeznie azt a hogyant és mikéntet, amivel a falu tagjai együtt egy közösséget alkotva élik a közéletet. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): amiként.
mikénti.
