meneteles
meneteles [ë-e-e-ë v. e-e-eë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (kissé népies) Enyhén lejtős; kis szögben lejtő, ill. emelkedő. Meneteles hegyoldal, part. A domb meneteles részén nagy darab szőlő. (Mikszáth Kálmán) A török… buzgón építette, rakta éjszakánkint a szép meneteles utat a falnak fölfelé. (Gárdonyi Géza)
2. (ruházkodás) Vmely ruhadarabot fokozatosan szűkítő v. bővítő <varrás>. A varrás nem eléggé meneteles.
menetelesség.
