melankolikus
melankolikus [ë-o v. ë-ó v. e-ó] melléknév -an, -abb (régies írva: melancholicus, melancholikus is)
1. (választékos) Búskomor (1), mélabús. Fiúnknak szomorú állapotja van idegen földön – melankolikus lett. (Vas Gereben) || a. (választékos) Ilyen személyre valló, reá jellemző. Melankolikus alkat, típus; melankolikus szemek, tekintet, természet. Megszólalt egy szelíd, melancholikus hang. (Jókai Mór) A sok női fotográfia közül valaki búsan, csöndesen, melankólikus mosolygással nézett a szeme közé. (Krúdy Gyula) || b. (választékos) Ilyen hangulatot keltő. Melankolikus festmény, táj.
2. (orvostudomány, lélektan) Melankóliában (2) szenvedő, búskomor (3). || a. (orvostudomány, lélektan) Ilyen személyre valló, reá jellemző. Melankolikus alkat, típus.
