megválik
megválik tárgyatlan ige, (régies) megvál
1. <Vele szoros kapcsolatban, viszonyban levő személytől, környezettől> hosszú időre, rendsz. végleg eltávozik, v. az utolsó együttlét, gyak. búcsúzás után kénytelenségből elszakad tőle. Megválik a babájától, a barátaitól, a családtagjaitól; haraggal, keservesen, könnyezve, szomorúan, vidáman válik meg vkitől, vmitől. Nehezen vált meg szülővárosától. Piroska, Piroska! szép hajnali álmom! | Igy kell-e tetőled végre is megválnom? (Arany János) Egy bécsi nevelőintézetbe helyezte el fiát. Nehezen vált meg tőle. (Kosztolányi Dezső)
2. Megválik vmitől: vminek a birtoklásáról, tulajdonáról lemond, megfosztja magát tőle. Könnyen, nehezen válik meg vmitől; megválik régi bútoraitól, kevés holmijától, minden jószágától, kedves kutyájától, régi nevétől, kis tehénkéjétől, öreg viskójától; (választékos) megválik az állásától: megszűnik állását betölteni, lemond állásáról; (választékos) megválik az élettől: öngyilkosságot követ el. Könnyen megvált az ócska szekrénytől. Ettől a kalaptól nem lehetett megválni semmiféle eseménynek a kedvéért. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Megválik vmijétől: vmely szokásos cselekvését nem folytatja tovább, szándékosan abbahagyja, elhagyja, vmely tulajdonságát, felfogását megváltoztatja. Megválik a munkájától; megválik helytelen szokásaitól, a rendszeres sétától; megválik idealista felfogásától. || b. Megválik vmitől: abbahagy, otthagy vmit. Megválik a látványtól. Kedvező szél volt, nehezen váltunk meg a vitorlázástól. Ha a földi vígságtól megváltam, Sátorodba intél csendes alkonyidon. (Berzsenyi Dániel) Szebasztopol gyönyörű város, akármelyik pontján áll meg az ember, nem tud megválni tekintetétől [= látványától]. (Jókai Mór) || c. (sport) Megválik a labdától: másnak adja át a labdát. Nehezen válik meg a labdától.
3. (csak egyes szám 3. személyben) (népies) Nyilvánvaló lesz; elválik (7), eldől. Majd megválik! Nehéz helyzetben válik meg, ki a jó barát. Majd megválik, hogy ki az erősebb! No, majd megválik a próbatételnél, nem olyan könnyen megy ez, mint kegyelmed gondolja. (Jókai Mór)
megválás; megváló; megvált.
