megundorodik
megundorodik [g-u] tárgyatlan ige
Megundorodik vkitől, vmitől: undor fogja el vkivel, vmivel szemben. Megundorodik a zsíros ételtől; megundorodik a saját hazugságaitól. Megundorodott az egész társaságtól. Az apja… valójában már nem élt. Valójában lassankint, ízenkint halt meg, mind jobban és jobban megundorodva attól, amit cselekedett. (Ambrus Zoltán) Megundorodott önmagától, …az emberektől, az asszonyoktól. (Móricz Zsigmond)
megundorodás; megundorodó; megundorodott.
