megken
megken tárgyas ige
1. <Vminek a felületét> folyékony, híg v. zsírosan pépszerű anyaggal bevonja. Megkeni a tengelyt, a kerekeket. Tojássárgájával megkeni a kalácsot. Illatos olajjal megkeni magát. [Az urunk] természet szerint mindenkor piros lévén, úgy elsárgult, valamintha sáfránnyal megkenték volna. (Mikes Kelemen) || a. <Testet, testrészt> gyógyítás végett kenőccsel v. folyadékkal bedörzsöl. A masszőr jól megkente és megdögönyözte. [A vénaszony] megkente a rektor urat, hogy kivegye belőle a bajt. (Tolnai Lajos) || b. (vallásügy) <Katolikus pap> liturgikus szertartás mozzanataként szentelt olajba mártott ujjával megérint vkit. Megkente a haldoklót. Papszenteléskor a püspök megkeni az új papokat.
2. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Megkeni a torkát: szomját szeszes itallal oltja.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Megkeni vkinek a markát, a kezét, a tenyerét v. (ritka) megken vkit: kisebb-nagyobb összeg, ajándék juttatásával befolyásolja azt, akitől ügyének kedvező elintézése v. siettetése függ; megveszteget. [A bírák] meg is voltak bizonyosan kenve a grófok által. (Jókai Mór) Megfogta a kezét, de mikor eleresztette, akkor az őrmester már tudta, hogy meg van kenve. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, tájszó, tréfás) Alaposan elver, helybenhagy vkit. No ezt jól megkenték.
Szólás(ok): ld. háj, kutyaháj.
megkeneget; megkenés; megkenet; megkenhető; megkenő; megkent.
