megigéz
megigéz [g-i] tárgyas ige
1. <Babonás hite szerint varázslással, bűbájjal, ráolvasással, mágikus erővel> megront, akaraterejétől, saját elhatározó képességétől megfoszt vkit. Az a vén vajákos asszony egészen megigézte az álmodozó leányt. Úgy jár-kel, teng-leng, mint akit megigéztek. || a. <A babonában> szemmel megver vkit, vmely betegséget hoz, küld vkire. Valaki megigézte ezt a gyereket.
2. (átvitt értelemben) Megigéz vkit: nagyfokú, ellenállhatatlan szeretetet, csodálatot kelt fel vkiben; megbűvöl. Szépsége megigézett. Megigézték az épület művészi arányai. Művészi játéka mindenkit megigézett. Befordúltam a konyhára … Azért mentem, mert megláttam, Hogy odabenn szép leány van … Én beléptem, ő rám nézett, Aligha meg nem igézett! (Petőfi Sándor) Látni vélte a kissé hajlott, finom, érzéki orrot, amelynek lüktető mozgása, rózsaszínű árnyéka először megigézte. (Krúdy Gyula)
megigézés; megigézett; megigéző.
