meghiúsul
meghiúsul [ú-u v. u-u] tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Vmely megkezdett, megindított cselekvés, folyamat az ellene ható erők következtében> nem jut el a sikerig, nem valósul meg. Az átkelés, a puccskísérlet meghiúsult. A tárgyalások meghiúsultak.
2. <Remény, várakozás, szándék, terv bizonyos ellene ható körülmények miatt> nem teljesül. Álmai, elképzelései, vágyai meghiúsultak. A háborús tervek meghiúsulnak a népek békeakaratán.
meghiúsulás; meghiúsuló; meghiúsult.
