megfejtés
megfejtés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) A megfejt (1–2) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit megfejtenek; megoldás. A feladat, a probléma, a rejtély, a találós kérdés, a titok megfejtése. Sokáig törte a fejét a megfejtésen. Egy sakkfeladvány megfejtésével vesződik. Lenni? vagy nem lenni? – kérdések kérdése! | Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése. (Csokonai Vitéz Mihály) Még idő jöhet, Midőn e kérdés megfejtést kiván. (Vörösmarty Mihály) Eddig szól a mese. Nos kitalálnátok | Hogyha megfejtését most már biznám rátok? (Sárosy Gyula)
2. Ennek eredménye: a magyarázat, megoldás (3), ill. az ezt adó, tartalmazó szó, szöveg stb. Helyes, helytelen megfejtés. A megfejtésbe egy-két helyen hiba csúszott be. Rájött a megfejtésre. Beküldi a rejtvény megfejtését. Megtalálta a titkos írás megfejtését. A jövő számban közöljük a megfejtést. Ábelnek a … magaviselete a temetésen Lidi néni régi gyanújának a megfejtése volt. (Gárdonyi Géza)
megfejtési.
