megerőltetés
megerőltetés [g-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a megerőltet igével kifejezett cselekvés, tevékenység.
1. Az a cselekvés, hogy vkit, vmit megerőltetnek, erejét nagymértékben igénybe veszik, kifárasztják. A lovak, a munkások megerőltetése. || a. Testi v. szellemi erőnek mértéken túli igénybevétele, megfeszítése, kifárasztása. Az ész megerőltetése. Megerőltetés nélkül elvégezte időre a munkát. Beteg lett a megerőltetéstől.
2. Vkinek erejét meghaladó, fárasztó tevékenység, munka. Beleizzadt a nagy megerőltetésbe. A megerőltetéstől alig tudott lélegzetet venni. || a. Vkinek akaraterejét, önuralmát erősen próbára tevő <cselekvés, magatartás>. Megerőltetésébe került, hogy féken tartsa indulatait. [Bandinak] nagy megerőltetésébe került, hogy az egész világ előtt színeskednie kellett. (Ambrus Zoltán)
3. (átvitt értelemben) Anyagi erőnkön, képességünkön, lehetőségünkön felüli anyagi teher, kiadás, költekezés, ajándék(ozás). Megerőltetésbe ® kerül vmi. Nagy megerőltetés volt számára az útiköltség is. Szüleinek nagy megerőltetésébe került az ő taníttatása. Különösebb megerőltetés nélkül is meg tudták venni a bútorokat.
