megérik
megérik [g-é] tárgyatlan ige
1. <Növényi termés> teljes kifejlődését eléri. Megérett a búza. Még nem érett meg a szőlő. Uccu bizony, megérett a meggy. (népköltés) Az Aesopus rókája … el nem érhetvén a szőlőt, azt mondotta: nem ért még meg. (Mikes Kelemen) Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik. (Radnóti Miklós) || a. (átvitt értelemben) És azután, utóvégre, Észrevétlenül, megérve Lehullani önmagától, A kiszáradt életfáról … (Vajda János)
2. (átvitt értelemben) <Kelés> annyira kifejlődik, hogy már kis érintésre kifakad. Ha megérett a kelés, felvágjuk.
3. <Személy, közösség> testi v. szellemi fejlettségének olyan fokára jut, hogy alkalmassá válik vmire. Megérik vmire. Ez a leány már megérett a férjhezmenésre. A nép már megérett a szabadságra. || a. (átvitt értelemben) <Helyzet, körülmény, tényállás> olyan mértékben kialakul, annyira kifejlődik, hogy alkalmassá válik vmire. A helyzet megérett a cselekvésre. Hadunk fölös, s ügyünk megért. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Abban a pillanatban, mikor megérett a helyzet, döntött. Kilépett a parasztéletből …, vállalkozó lett. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Megérik vmire: <személy, közösség, dolog> magatartásában, minőségében oly mértékig megromlik, hogy megérdemel vmely rá nézve kedvezőtlen elbánást v. sorsot. Ez a tisztviselő megérett a nyugdíjazásra.
megérés; megérett; megérő; megért.
