megbosszul
megbosszul tárgyas ige, (régies, tájszó) megboszul
1. <Vmely sérelmet, veszteséget> megtorol; elégtételt vesz, bosszút áll vmiért, vkiért. Megbosszul vkit: vki másnak a sérelméért bosszút áll; megbosszul vmit vkin: vmely sérelemért bosszút áll, azt megtorolja rajta. Megbosszulta rajta elrontott életét. Azért jutott hóhér kezébe Bánk, mert | hitvesse virtusát bosszúlta meg! (Katona József) A gazembernek hintaja van … No: a sírodba jössz! Rajtad bosszulom meg az inséges emberiség szenvedéseit! (Gárdonyi Géza) Fanatikus csordák nagypéntek napján mészárlással akarták megbosszulni a Messiást. (Ady Endre)
2. Megbosszulja magát: a) vki saját sérelméért bosszút áll, elégtételt vesz; b) vmi később hátrányos következményekkel jár a tett elkövetőjére. A tervszerűtlenség, a rossz munka megbosszulja magát. A két heti lázas munka, a sok böjt … kezdte megbosszulni magát. (Ambrus Zoltán)
megbosszulás; megbosszulható; megbosszuló; megbosszult; megbosszultat.
