meddőség
meddőség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A meddő melléknévvel kifejezett női tulajdonság, állapot; alkati rendellenesség, a fogamzásra v. szaporodásra való képtelenség, terméketlenség, magtalanság. A meddőség gyógyítása. A meddőség némely fajtája megszüntethető. A menyasszony meddőségért eped, Szüle nem zokog holt magzat felett. (Tompa Mihály) || a. Vkinek v. vmely nőstény állatnak meddő volta. A fiatal asszony meddősége; a tehén meddősége. || b. (növénytan) Némely virágnak az a tulajdonsága, hogy sem porzója, sem termője nincs. || c. A föld meddősége: terméketlensége.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek alkotásra való képtelensége. Írói, költői, művészi meddőség. Érthetetlen ennek a nagy tudósnak a meddősége. Nem tudok magammal megelégedni. Innet az én meddőségem. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vminek olyan körülményei v. állapota, hogy jelentős alkotások, művek nem jönnek létre. A költészet, a regényirodalom, a tudomány meddősége. Utolsó éveinek meddőségét fájdalommal tapasztaltuk. Drámai költészetünk meddőségét … nem a „született” tehetségek hiányából magyarázom. (Arany János)
meddőségi.
