márt
márt ige -ott, -son; -ani
1. tárgyas <Szilárd testet vmely folyadékba> merít, hogy nedves legyen, v. hogy a folyadékot magába szívja. A kenyeret a zsírba, a kekszet a teába, a kanalát a levesbe mártja; a ruhát a teknőbe, lábát a vízbe mártja; ® epébe, vitriolba mártja a tollát. A szivacsot a vízbe mártotta, és ledörzsölte vele arcát. Egy öreg róka mászott ki egy lyukból, s óvatosan szétnézvén, száját a patakba mártotta. (Mikszáth Kálmán) Tintába mártotta a tollat …, és a maga elé készített blankettára írni kezdett. (Nagy Lajos) || a. tárgyatlan Híg ételt belemerített, majd belőle kiemelt kenyérrel felszívat és úgy fogyaszt. (népies) Egy tálba márt vkivel: a) együtt eszik vele; b) (átvitt értelemben, ritka) vkivel együtt részesül bizonyos javakból. Finom ez a pecsenyezsír, márts belőle te is. Forr epéd, hogy más is márt veled egy tálba. (Arany János) || b. tárgyatlan Tintába v. tintából, tintatartóba v. tintatartóból márt: beledugja a tollát, hogy írhasson vele. Hadd mártsak a te tintádba v. ebből a tintatartóból! || c. tárgyas (régies) Gyertyát márt: pamutfonalat fölolvasztott faggyúba mártogatva faggyúgyertyát készít.
2. tárgyas (választékos) <Szúró fegyvert vkinek a testébe> döf. Mintha ® kést mártanának a szívébe. Odalépett az asszonya ágyához, és amíg aludt, a szívébe mártotta a kést. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: bemárt; belemárt; kimárt; megmárt.
mártat; mártó; mártott.
