letessékel
letessékel tárgyas ige
1. (gúnyos) Az udvariasság látszatával, de félreérthetetlenül határozott, olykor nyers hangnemben leküld, leszállít vkit vhonnan. Letessékelték a színpadról. A kerítésre kapaszkodó suhancokat a rendőr letessékelte. Nem volt jegye, letessékelték a villamosról. Ha kimutatja az ember, hogy nagyon szalad egy szekér után, akkor hamar letessékelik róla. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Udvariasan levezet, lekísér vkit vhova. Letessékeli vendégét a boros pincébe. Egy ideig a teraszon üldögéltek, majd barátját letessékelte az ebédlőbe.
letessékelés; letessékelő; letessékelt.
