letelik
letelik tárgyatlan ige, (tájszó) letellik
1. <Vmely ismert v. meghatározott célra, feladatra eleve kijelölt idő v. vmely hosszabb időszak> végéhez ér, eltelik. Letelik a határidő; letelik vkinek a szabadságideje. Letelt az öt perc. A hét letelt, a szombatest itt. (Madách Imre) Tizenkét év letelt, s tizenkét év után Mihály … elérkezettnek látta az időt, hogy … lakását … deszkával övezett lakással cserélje fel. (Tömörkény István) || a. (kissé bizalmas) <Főleg megszabott időhöz kötött megbízatás, hivatal, feladat, munka> véget ér, befejeződik. Letelt a képviselősége. Letelt a büntetés. Letelt a szerződés. || b. (népies, irodalmi nyelvben) Letelik vkiről, (ritka) vmiről vmi: vki (vmi) számára megszűnik vmi; vmitől, amit tehernek érez, megszabadul vki (vmi). A „szerkesztőség”, meglehet, hamarább letelik rólam, mint gondolnám. (Arany János) A lassú kín átka Életemről letelt. (Tóth Árpád) || c. (régies) <Bizonyos idő> eltelik, elmúlik. Egy nap – a sok közzül, mely útba letellett – … Üti a fülöket víg dalokat játszó Kürt. (Arany János)
2. (bizalmas) Vmi letelik: vmely – rendsz. időhöz kötött, részletekben teljesítendő – szolgáltatás, kötelezettség teljesítése befejeződik azzal, hogy teljes egészében kifizeti, teljesíti vki. Letelik az adó, a részlet. Letelt az előleg. A … pénzt … évről évre elhordta … Tatárországba, hogy Mihály úr váltsága leteljék. (Jókai Mór)
letelés; letelő; letelt.
