lélekelemző
lélekelemző [k-e] melléknév és főnév (lélektan, irodalomtudomány)
I. melléknév A lélekelemzés módszereit követő. Lélekelemző orvos; lélekelemző eljárás, leírás, vizsgálat.
II. főnév -t, -k, -je (ritka) Ilyen eljárást, módszert alkalmazó személy. Az én koromban: zörgött az egekben a gépek acélja … | Az én koromban: | lélekbe kutattak a lélekelemzők. (Kosztolányi Dezső)
