lefárad
lefárad tárgyatlan ige
1. (ritka) <Főleg szemrehányó v. elismerő hangnemben:> bizonyos fáradság árán lent levő helyre megy, jön. Kár volt lefáradnod az emeletről. A király … nem sajnált Budáról lefáradni egész Bálványos-váráig. (Jókai Mór) || a. (választékos) (csak 2. v. 3. személyben) <Udvarias kifejezésként:> lemegy, lejön. Parancsoljon lefáradni a földszintre. Örülök, hogy lefáradt hozzánk a faluba.
2. (ritka, régies, költői) Fáradtan lehanyatlik, leesik. Lefáradt az erőtelen kéz. (Arany János)
lefáradó.
