közkedveltség
közkedveltség [köszkedveltség v. köszkedvelcség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (kissé választékos)
A közkedvelt melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. állapot. Közkedveltségnek örvend: mindenki (nagyon) szereti, kedveli; (igen) népszerű. [A régiségkereskedő] holmijai közkedveltségnek örvendenek. Az antik ékszerek többnyire pótolják a megfizethetetlen drágaköveket. (Krúdy Gyula)
közkedveltségű.
