kövül
kövül tárgyatlan ige -t, -jön (ritka, költői)
Megkövül. S ő ott ül örömtelen és egyedűl, … S mint lelke-törötten az égre tekint, Láthatni, kövűlve az anyai kínt. (Vörösmarty Mihály) || a. Szoborrá kövül: olyan lesz, mint egy szobor; megdermed. Phaedra újra szoborrá kövül; megdermeszti a fájdalom. (Péterfy Jenő)
Igekötős igék: megkövül.
kövülés; kövülő; kövült.
