következetlen
következetlen [e-ë-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Elveit, gondolkozásmódját változtatgató, nem következetesen cselekvő <személy>. Következetlen ember; elveiben, cselekedeteiben következetlen. Nem ami részszerint igaz, – Olyan kell, mi egészben s mindig az. | Tán nem való, hogy ez s ez úgy esett … De mit nekem valód, ha ez esetben | Bánk törpe lesz, Mátyás következetlen? (Arany János)
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, rá valló. Következetlen cselekedet, eljárás, tett. Magaviselete bizonytalanná, következetlenné vált. (Eötvös József)
