kopácsol
kopácsol ige -t, -jon
1. tárgyatlan <Személy> munka közben kalapáccsal v. más eszközzel erősen és ismételten kopog. A műhelyben serényen kopácsolnak. Késő estig … kopácsoltak az ácsok. (Jókai Mór) Lent az udvarban kopácsoltak, fűrészeltek. (Karinthy Frigyes)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Harkály csőrével a fa törzsét, kérgét> kopogtatja. Odább az erdő mellett vezető telegráfoszlopok egyikén egy harkály dolgozott, kopácsolt. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas (népies) Vmit kopácsol: azzal van elfoglalva, hogy vmely gyümölcs kopácsát leszedi. Diót, gesztenyét, mogyorót kopácsol.
Igekötős igék: felkopácsol; kikopácsol; megkopácsol; összekopácsol.
kopácsolás; kopácsolgat; kopácsoló.
