költőietlen
költőietlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Költői (1) szárnyalásra, emelkedett hangulatra képtelen, száraz, rideg <személy>. Költőietlen ember, lélek. Mindig többre becsülök … a poézisben … egy tudatlan költőt, mint egy költőietlen tudóst. (Arany János)
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, rá emlékeztető. Költőietlen alkotás, hangulat.
költőietlenség.
