köhint
köhint tárgyatlan ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (-ni), (népies) köhent [e], köhhent [e] (gyak. t-ragos mértékhatározóval) (hangutánzó)
Önkéntelenül egyetlen, köhögésszerű, de annál halkabb hangot hallat. Egyet-kettőt köhint. Nem köhintett senki, nem mozgolódott senki. (Móricz Zsigmond) || a. Szándékosan, gyak. a figyelem felkeltésére ilyen hangot hallat. Izgalmában, zavarában köhint. Köhintett, hogy észrevegyék. És az obsitos hős, társin eltekintvén, Megsodorja bajszát, kettőt is köhintvén. (Garay János) Egyet ivott, azután köhintett, S végre ily szavakkal törte meg a csendet … (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: beleköhint; elköhint; felköhint; ráköhint.
köhintő.
