kő
kő főnév követ [e], köve [e] v. (-je) [e]
1. Általában szilárd ásvány v. kőzet, kül. vmely kemény, törhető, de nem nyújtható, tűzben el nem égő ásványi anyag. Kőből van; (átvitt értelemben) kőből van a szíve: kőszívű; követ bányászik, fejt; (átvitt értelemben) kővé dermed, mered, merevedik v. válik: <nagyon erős benyomás, kül. rémület hatására> megbénul, megdermed, moccanni sem tud. Szóláshasonlat(ok): kemény, mint a kő: nagyon k. || a. Vmely kőzetnek, sziklának, a fémeken kívül bármely ásványnak egy darabja. ® Káposztás kő; ® nyers kő; (irodalmi nyelvben) bölcsek köve: az alkimisták által keresett csodaszer, amely szerintük mindent gyógyít, és a nem nemes fémeket nemesfémmé (arannyá, ezüstté) tudja változtatni; (átvitt értelemben, választékos) a botránkozás köve: (állandó) b. oka, okozója; botránykő; kőbe botlik; követ dob vki felé; követ ® hengerít vki szívére; követ tör. Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? | Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg? (Arany János) Uti kőtörők Ugy törjetek, hogy aki követ tördel, Törhet gonosz fejet és korszakot. (Ady Endre) || b. Ilyen anyagból vmely építkezés céljára használt darab. ® Szerkezeti kő; ® vagdalt felületű kő; kő kövön nem marad: a) teljesen rommá válik; b) (átvitt értelemben) úgy szétszedik, hogy semmi sem marad belőle; kőből épült ház. Nem mondom én: a régi épületnek Dobjátok félre mindenik kövét. (Petőfi Sándor) || c. Ilyen v. ennek az anyagnak tulajdonságaival rendelkező, mesterségesen előállított anyagból készült burkolat, kövezet. A konyha köve; az utca köve. Sokat járkált a pesti köveken. Hideg kövön anyókák Térdelnek. (Juhász Gyula) [Parasztanyóka.] Elfárad, míg a templomba ér, … Letérdel ott a bús hideg kövön S ha van öröm, úgy néki ez öröm. (József Attila) || d. Ez az anyag mint vmely emlékmű, szobor stb. nyersanyaga. Kőbe farag vmit; kőbe ® vés vkit v. vmit; kőből faragott szobor.
2. Sírkő. Szép követ állíttatott elhunyt férjének. Mennyi nemes bajnok … Fénytelen itt szúnyad s kő se mutatja helyét! (Kisfaludy Károly)
3. Drágakő. Hamis kő; követ csiszol. Korona volt a fejében, Sáraranyból, kővel ékes. (Arany János) Egy icipici kis vékony aranygyűrű volt az egyik ujján, s abban pici kis kék színű kövek, mint a nefelejcs szirma. (Móricz Zsigmond)
4. Szerszámok és fegyverek élesítésére haszn. ásványi anyagból készült tárgy; fenőkő. Előbb kövön, aztán szíjon kell lehúzni a beretvát. Legérdekesebb a köszörűs | szerszáma volt, a korong: az a tűz, | amely a forgó kőből pattogott. (Szabó Lőrinc)
5. (játék) <Dominóban v. más játékban> téglalapocska v. kocka.
6. (nyomdászat) Lapos, széles, simára csiszolt, ásványi anyagból készült tárgy, amelyet a litográfiában sokszorosításra használnak.
7. Az emberi test üregeiben, azok váladékából kicsapódott, szerves v. szervetlen sókból álló, kemény képződmény. Köve van. Kövek kínozzák. Mogyoró nagyságú követ vettek ki az epehólyagjából.
8. (műszaki nyelv) A kohászati és vegyi iparban alkalmazott, szabványos v. előre meghatározott célra készült, a szokottól eltérő alakú tégla.
9. (átvitt értelemben) <Erős érzelmi telítettségű beszédben haszn. állandósult szókapcsolatokban:> mennykő (3, 3a, b). Bánja a kő! Mi a kő? Tudja a kő. ® Üsse kő! Üsse meg (® megüt) a kő!
Szólás(ok): (nagy, nehéz) kő esett le a szívéről: nagy gondtól, nyomasztó szorongástól megszabadulva megkönnyebbült; (rosszalló) egy követ fújnak: vmely önző érdeket szolgáló, kényes v. vitatható ügyben, tervben azonos álláspontot foglalnak el, azonos felfogást vallanak; a követ is meglágyítaná: a legridegebb embert is meghatná; minden követ megmozgat: vmely cél érdekében minden eszközt, módot, összeköttetést felhasznál; az vessen (dobjon) rá követ v. az vesse rá az első követ, aki … : az ítélje el, aki … Közmondás(ok): Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel: a jó ember még a sérelmet is jótettel viszonozza.
Szóösszetétel(ek): 1. kőanyag; kőasztal; kőbarlang; kőbástya; kőboltozat; kőcímer; kőember; kőfaragvány; kőfedél; kőfegyver; kőfejsze; kőfigura; kőfűrész; kőgolyó; kőgyűjtemény; kőhajító; kőhalmaz; kőhasadék; kőhideg; kőhordás; kőipar; kőistálló; kőkereszt; kőlépcső; kőmedence; kőmorzsoló; kőmozsár; kőomlás; kőoroszlán; kőoszlop; kőpad; kőpárkány; kőrózsa; kősánc; kősír; kőszilánk; kőtalaj; kőtorlasz; kőtöltés; kőtömb; kőtömeg; kőtörés; kőtörmelék; kőtuskó; kőút; kővágás; kővágó; kővár; kővilág; kővirág; 2. alapkő; boltkő; borkő; borostyánkő; botránykő; burkolatkő; burkolókő; büdöskő; cseppkő; drágakő; ékkő; epekő; fenőkő; fogkő; gálickő; gránátkő; gyémántkő; habkő; határkő; homokkő; horzsakő; húgykő; járókő; káposztakő; kaszakő; kazánkő; kékkő; kénkő; keramitkő; kígyókő; kilométerkő; kockakő; kovakő; köszörűkő; kövezetkő; lazúrkő; lúgkő; macskakő; malomkő; márványkő; mennykő; mérföldkő; mészkő; műkő; oltárkő; ónkő; parafakő; parittyakő; párkánykő; pokolkő; próbakő; rajtkő; sarkkő; sarokkő; simítókő; sírkő; szalonnakő; szegélykő; szegletkő; szégyenkő; szurokkő; tajtékkő; talpkő; terméskő; tűzkő; vadkő; vállkő; vándorkő; vaskő; vesekő; vízkő; zárkő; zárókő; zsírkő.
