kizúdul
kizúdul tárgyatlan ige
1. <Nagyobb tömegű cseppfolyós v. több kisebb-nagyobb darabból álló anyag> zúdulva kiömlik, kiáramlik vhonnan, vmiből, vhová, vhol. A bor kizúdult a hordó nyílásán. Kizúdul a víz a kádból.
2. <Ember, állat> vmely helyről egyszerre, sietve, nagy tömegben kiáramlik vhova. A színházból nagy tömeg zúdult ki. Zúdul ki a pokol csapatja. (Arany János–Burns-fordítás) Csak jött ám … nagy süvöltve a levegőn keresztül egy hordónyi nagy gömb, … s amint … leesett, s cserepekre törött, egyszerre ördöngös méhraj zúdult ki belőle. (Jókai Mór)
kizúdulás; kizúduló; kizúdult.
