kivéd
kivéd tárgyas ige
<Ütést, vágást v. általában vmely támadást> védő mozdulattal v. tevékenységgel elhárít, ártalmatlanná tesz. Kivédi ellenfele csapását. Kivédte az ellenzék támadását. A király ellen készülő támadást úgy védte ki, hogy elsáncolt. || a. (sport) Kivédi a lövést, a szabadrúgást, a tizenegyest stb.: a kapus megakadályozza a labdának a hálóba, kapuba jutását. A kapus ügyes vetődéssel védte ki a sarokba tartó labdát.
kivédés; kivédett; kivédhetetlen; kivédhető; kivédő.
