kifejt
kifejt tárgyas ige
1. <Hüvelyes termést> fejtéssel kibont a burkából. Babot, borsót fejt ki. || a. <Magot> húsos gyümölcsből kiszed. Kifejti a barack, a szilva magját. || b. (ritka) <(Megölt) állatot bőréből> nyúzva, fejtve kihámoz, kifordít; megnyúz. A karádi bíró macskáját elevenen akarták bőréből kifejteni. (Vas Gereben)
2. <Varrást, kötést, hurkolást> felfejtve kibont. || a. <Vmibe bevarrott részt> úgy vesz ki, hogy varrását felfejti. Kifejti a ruha bélését.
3. (bányászat) Fejtéssel (2) kitermel. Húsz vagon szenet fejtettek ki.
4. (átvitt értelemben) <Vki vmely tulajdonságát, képességét> érvényre juttatja, kibontakoztatja, felmutatja, működteti. Energiát, erélyt, erőt, képességet fejt ki. Ma már a nők is kifejthetik képességeiket. Szerfölötti szorgalmat akarok kifejteni. (Vörösmarty Mihály) Az Istenek … egyedül azokat veszik pártolásuk alá, kik legszebb ajándékukat – az elmebeli tehetséget – … kifejteni tudják. (Széchenyi István) || a. (átvitt értelemben, kissé régies) A társasági életben vmilyen magatartást mutat, nyilvánít. Fényt, kedvességet, nyájasságot, parádét, pompát, varázst fejt ki. A házasulandó párok …, ha nagy parádét akarnak kifejteni, … elzarándokolnak a glogovai parókiára. (Mikszáth Kálmán) Emelte szépségét az a diszkrét ízlés, melyet … öltözködése közben … kifejtett. (Herczeg Ferenc)
5. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vki, vmi kifejt vmit: vki, vmi az igéhez kapcsolódó főnévben kifejezett cselekvést hajtja végre; végez. Agitációt fejt ki: agitál; ellenállást fejt ki: ellenáll; ellenségeskedést fejt ki: ellenségeskedik; (fizikai, testi, izom-)munkát, (szellemi) munkásságot fejt ki: munkálkodik, dolgozik; tevékenységet fejt ki: tevékenykedik. Beksics nagy agitációt fejtett ki, s tele volt panasszal. (Mikszáth Kálmán) Már az önképzőkörben nem megvetendő irodalmi munkásságot fejtett ki. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) <Vmi erőt, hatást> termel, létrehoz. Erőt fejt ki; hatást fejt ki: hat. A mérgező anyagok kifejtették hatásukat. Milyen erőt fejt ki ez a gép?
6. (átvitt értelemben, választékos) <Mondanivalót> elemeire bontva, szóban v. írásban részletesen előad. Aggodalmát, álláspontját, érveit kifejti; nézetét kifejti; az okokat kifejtette. Kifejtem előtted minden célomat. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Így nem kell írni soha! vagy semmit a dologról vagy kifejteni teljesen. (Tompa Mihály) A regényben … csak az a … társadalmi probléma áll, melyet az író benne következményeivel együtt kifejteni akar. (Péterfy Jenő)
7. (mennyiségtan) <Vmely összefüggést> más egyszerűbb összefüggések összegének alakjában ábrázol.
8. (átvitt értelemben, régies) Kifejleszt. Ha feláll [= létesül] oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, … jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá. (Széchenyi István) A nyakára nőtt sok … gyerek, akiket ő maga kényeztetett … Ő fejtette ki bennük az ellenkezési ösztönt. Most aztán hogy bírjon velük? (Jókai Mór)
kifejteget; kifejtés; kifejtet; kifejtett; kifejthető; kifejtő.
