kielégít
kielégít [ë v. e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
1. Kielégít vkit: vki igényének, szükségletének v. vágyának, kívánságának eleget tesz. Kielégíti a folyamodókat, az igénylőket, a vásárlókat. Ne higgye senki, hogy a népet gondatlanul összefércelt históriákkal ki lehessen elégíteni. (Arany János) [Apámat] annyira kielégítette az, hogy véréből fiak születtek, … hogy nem is kívánt mást, csak hogy ezeket egyre jobb sorsban lássa. (Móricz Zsigmond)
2. (választékos) Kielégít vkit: megfizeti neki, ami jár; kiadja a törvényes részt vkinek. Kielégíti a munkásokat, az örökösöket. Kielégítettem hitelezőimet. (Jókai Mór) || a. (ritka, választékos) Kielégít vkit, vmit: vkinek, vminek kiadja a szokásos részt, kül. táplálékból. Megyek, csak kielégítem a gyerekeket. Én … a szegény koldusokat elégítem ki; hadd örüljenek azok is a mai napnak. (Jókai Mór)
3. Kielégít vmit: úgy cselekszik, hogy vkinek vmely hiányérzete, kül. vágya, érzése, indulata, célját elérve lecsillapodik, megnyugszik, s nem kíván többet (vmiből). Vki kielégíti bosszúját, haragját; kielégíti vkinek a kedvét, szenvedélyét, vágyát, várakozását. Tudományszomjadat tökéletesen kielégítheted. (Tolnai Lajos) || a. Kielégít vmit: vmiből eleget v. annyit ad, hogy mindenkinek elég jut, nincs további igény. Kielégíti az igényléseket, a keresletet, a szükségleteket.
4. <Kül. férfi nőt> nemi érintkezésben kielégüléshez juttat.
kielégítés; kielégítetlen; kielégített; kielégíthetetlen; kielégíthető; kielégíttet.
