kendőzött
kendőzött [e] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
1. (kissé rosszalló) Olyan <személy, arc>, aki, amely kendőzve van; festett. Kendőzött arc, nő. Petőfi első szerelme volt a színpad. Ez a kacér kendőzött múzsa … (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) Leplezett, takargatott, elpalástolt. Kendőzött igazság, valóság.
kendőzöttség.
