kenceficél
kenceficél [e-e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas (népies, rosszalló) <Kenőccsel, szépítőszerrel> ken-fen, keneget. Kenceficéli magát. Mindig kenceficéli az arcát. || a. tárgyas (tájszó) <Betegség ellen> (meg)ken, keneget.
2. tárgyas (tájszó) (El)ver, (el)agyabugyál vkit. Ott kenceficéli a gyereket.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (tájszó, rendsz. rosszalló) Mázol, maszatol. Kenceficéli az ajtót. Az a haszontalan gyerek mindig kenceficél.
Igekötős igék: bekenceficél; megkenceficél; összekenceficél.
kenceficélés; kenceficélő; kenceficélt.
