ken-fen
ken-fen tárgyas ige kent-fent, kenjen-fenjen
1. (néha rosszalló) Nagy buzgalommal, újra meg újra nekifogva, alaposan ken (2) vmit. Hiába keni-feni az arcát, csak nem lesz szép a bőre. Hogy bajuszát megnövelje, … Kente, fente ő azt irral. (Arany János) || a. (rosszalló) Keni-feni magát: feltűnően v. visszatetsző módon festi az arcát.
2. (ritka) Vkihez, vmihez keni-feni magát: (rendsz. bepiszkítva) vkihez, vmihez dörgölődzik. Hozzájuk keni-feni magát piszkos condráival … (Jókai Mór)
kenés-fenés.
