kefe
kefe [e-e] főnév kefét, keféje [e]
1. Lapos felületre v. drótok közé erősített, rendsz. egyenletesre nyírt, rövid, sűrű, merev sörtéből, drótból v. egyéb szálas anyagból készült, ill. műanyagból ilyen formájúra gyártott tisztítóeszköz. Fényesítő, súroló, üvegtisztító kefe; kefével tisztít. Megszült Pőcze Borcsa, | kit megettek a fenék, | gyomrát, hasát sorba, | százláb súroló kefék. (József Attila) A mosónő … elkapta a hajókázó kefét, kihalászta a vízbe merült szappant. (Gelléri Andor Endre) Egy nő vödröt visz, benne kefe és súrolórongy. (Nagy Lajos) || a. Kül. ruha, lábbeli v. haj tisztítására haszn., hosszúkás alakú, gyak. nyéllel v. fogantyúval ellátott ilyen eszköz. Haját vizes kefével szántotta végig. (Kosztolányi Dezső) || b. (műszaki nyelv) Forgó henger felületét borító drótpamacsokból álló eszköz, alkatrész.
2. A méhfélék egy részének hasán v. lábán levő szőrzet, amellyel a virágport a porzókról lesöprik.
3. (nyomdászat, bizalmas) Kefelevonat. Átnézte a kefét.
4. (villamosság) Dinamón, áramfejlesztő gépen, motoron a forgórészhez illesztett, nem forgó fém- v. szénrúd az áram be-, ill. kivezetésére.
5. (szövőipar, régies) Kefék: <takácsmesterségben> a csirizes, pépes anyagnak eldörzsölésére és a fonalakra való rákenésére haszn. két, keféhez (1) hasonló eszköz.
6. (bizalmas, tréfás) Kefehaj. Hogy viselhetsz ilyen kefét?
Szólás(ok): (argóban) Nem ettem kefét: nem vagyok bolond (vmit megtenni).
Szóösszetétel(ek): 1. kefebajusz; kefeecset; kefefa; kefegép; kefegyár; kefegyártás; kefegyűrű; kefehenger; kefeipar; kefejavítás; kefekészítés; kefekészlet; kefelenyomat; kefeszikrázás; 2. bajuszkefe; cipőkefe; drótkefe; fogkefe; gyökérkefe; hajkefe; kalapkefe; kenőkefe; körömkefe; lókefe; mosókefe; padlókefe; ruhakefe; sárkefe; súrolókefe; szénkefe; üvegkefe.
kefés.
